El sem tudom hinni, hogy már két napja itt vagyok. Régebben naponta többször is kerestek, hogy valahol szükség van rám, de most... Két napja kushadok abban a hülye hotelben, és semmi. Nem elég hogy nem keresnek, de még sorra el is utasítják a hívásaimat. Persze ha Luke és Jace itt lennének velem, minden másként nézne ki.
Erre a gondolatra olyan érzésem támad, mintha valami jéghideg, csontos ujjak összeszorítanák a szívem. Nem tehettél semmit, Alex. Jace halála nem a te hibád. Megint ez a hülye hang a fejemben... Néha kezdem azt hinni, hogy nem vagyok teljesen normális, és a zárt osztályon lenne a helyem.
Nagy nehezen rábírom magam, hogy kimásszak az ágyból. Félredobom a takarót, ami ugyanazzal a lendülettel leesik a földre. Megvonom a vállam, jó helyen van az ott. Az éjjeliszekrényen még ott díszeleg a pár órája megbontott Jack Daniels, de valamiért nem igazán van kedvem ettől kezdeni a napomat. Ehelyett inkább rágyújtok egy cigire, és lassan kifújom a füstöt. Egész éjszaka nem aludni, ehelyett a plafont bámulni nem egy pihentető dolog. Nem igazán vagyok hozzászokva az ilyen dolgokhoz.
Leküzdöm magamban a vágyat, hogy kimenjek és megöljem az első adandó személyt. ehelyett bevánszorgok a zuhany alá, még mindig a cigivel a kezemben. Nagyjából fél órával később, valamennyire felfrissülve vánszorgok vissza a szobába, hogy valami hordható ruhát keressek. Elvégre is nem fogok egy szál törölközőben kimenni a városba, ennyire hülye azért nem vagyok. Végül csak találok valami egészen tűrhető cuccot, majd mint mindig, most is az ablakon át távozom a szobából. Még jó, hogy ez csak a félemelet...

Pár órával később leparkolom a kegyetlenül mocskos Audi TT-met a Mystic Grill parkolójában. lehet, hogy nem kellett volna az erdőben kocsikázni? De hát nem gyakorolhattam a hotelszobámban, fényes nappal...Azért ne vigyünk semmit se túlzásba. De nem gondoltam, hogy ennyire összepiszkolom a kocsimat. Ráadásul a feketén minden kis porszem sokkal jobban látszik.
Még mielőtt kiszállok a kocsiból, berakom hátul az övem mellé a pisztolyt, amit eddig a kesztyűtartóban tartottam. Sosem lehet tudni, mikor lehet rá szükség. Vagy lehet, hogy ez csak a paranoiám? Mindenesetre már esélyem sem lenne visszapakolni a helyére, ugyanis azon kapom magam, hogy már rég kiszálltam a kocsiból, és a Mystic Grill vendégeit pásztázom. Mindig akkor vannak állati sokan, amikor valahol megjelenek? Esküdni mernék, hogy reggel még nem voltak ennyien. Igaz, azóta már eltelt néhány óra...
Persze amilyen szerencsém van, az egyetlen majdnem szabad hely egy lánynál volt a sarokban. Hát most komolyan mondom... Csak nekem lehet ekkora pechem, hogy le kelljen szólítanom egy vadidegent. Jó, a különböző útszéli bárokban és benzinkutakon felszedett lányok nem számítanak, mert hát velük úgyis csak egyszer találkozok, aztán helló, szia, már itt sem vagyok... De ki tudja, lehet hogy ő nem csak átutazóban van itt, hanem itt lakik... És valami ritka nagy szégyen lenne beégni előtte. Persze megint elgondolkodtam, így végül azon kapom magam, hogy a lányt figyelem, aki elég kérdően néz rám. Egyáltalán mit keresek én itt? Egyáltalán, mondtam valamit? Ezt persze gondolatban megtoldom egy szép füzér olasz és spanyol káromkodással, de megőrzöm a pókerarcom.
- Csak azt kérdeztem, leülhetek-e.
*Meg is lepődök azon, hogy ezt ilyen határozottan mondom ki, meg hogy még ehhez mosolygok is. Néha nem ismerek magamra... Félszegen nekitámaszkodok a falnak, miközben egy kismacska vizslató tekintetével fürkészem a másikat, a válaszára várva*

Alex

Egy autó motorjának beindulását, majd pár másodperc múlva lefulladását hallom. Annyira életszerű, de tökéletesen beleillik az álmomba is. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy valahol félúton lehetek az ébrenlét és az alvás között. Általában ez a legkellemesebb érzés, amit érezhetek és szeretem kiélvezni, de most az autóhang nagyon zavar. Fordulok egyet az ágyban ezzel elérve azt, hogy az álomkép - ami éppen valami autós üldözésről szólt - eltűnjön és rájöjjek, hogy a hang ami megzavart történetesen a szomszéd autójának lefulladása volt. Egy dühös horkanás keretében kinyitottam a szemem és pár percig bámultam a plafont , várva azokat az ingereket amiknek köszönhetően majd kikelhetek az ágyból. Nagy nehezen feltornáztam magam ülőhelyzetbe és egy pár nyújtózás után képes voltam felállni majd elbandukolni az ablakig, hogy a redőnyt felhúzzam. Hatalmas világosság áradt be a szobába, ezzel átmeneti vakságot okozva. Bele tellett pár percbe amíg hozzászoktam a nagy fényességhez. Közben a tekintetem az éjjeliszekrényemen levő órára siklott. 11.18 . Ezek szerint a mai első órámat sikeresen lekéstem az egyetemről . Egy nagy sóhajtás közepette a fürdőszobába támolyogtam, hogy felfrissítsem az ábrázatomat, és rendbe hozzam a szélrózsa minden irányába meredő hajszerkezetemet. Miután ezzel végeztem megcélzom a konyhát, ahol első dolgom, hogy bekapcsoljam a kávéfőzőt, mert ugye nem indulhat a reggel egy csésze koffeinbomba nélkül. A konyhapulton levő telefonkészülék pirosan villog jelezve, hogy valaki vagy valakik üzenetet hagytak nekem. Megnyomom a lejátszás gombot, közben szúrós szemeket meresztek a kávéfőzőre, mintha ezzel tudnám egy kicsit siettetni a működését.

- Brooklyn ! - Itt már tökéletesen tudtam, hogy csak is a nagyanyámlehet az. Más nem hív Brooklynenak, mindenki tudja, hogy én Brookie vagyok. - Kate összeszedett valami csúnya nyavaját, emiatt ma nem tud iskolába menni. Viszont sürgősen fel kell venni a papírjait az igazgatóságnál. Szóval mivel nagyapád elutazott én pedig el vagyok havazva , ezért kérlek menj el és hozd el a papírokat.

Bííp. A kávéfőző hatalmas sípolással adta a tudtomra, hogy készen van végre a fekete nedű. Rögtön mellette termettem és kiöntöttem egy csészébe majd jó nagy kortyokkal nem érdekelve, hogy leégetem a nyelőberendezésem magamba parancsoltam az italt. Éreztem, ahogy a koffein végigszáguld az ereimben és egy pillanattal később már készen áltam arra, hogy akár a világot is megmentsem. De , előtte be kell ugranom hőn szeretett volt iskolámba, hogy mintadiák húgomnak tegyek egy szívességet. Mert tartozom neki. Nem egyszer fedezett már amikor valami füllentésem kiderült és tökéletesen tudtam, hogy anyámék nem hiszik el amit mond még is szemethunytak a dolog fölött. Így célbevettem a szobámat, hogy felkapjak magamra valami normális öltözéket, mert az AC/DC póló és egy bugyi talán nem tartozik azok közé az összeállítások közé, amikben az ember látogatást tesz az ex-iskolájában. Még akkor sem, ha csak egy évet járt oda. Miután megtaláltam a megfelelő darabokat még egyszer átfésültem a hajam, majd felkaptam a Mitsubishi Eclipsem kulcsait és száguldottam az iskola felé. Mint mindig most sem sikerült tökéletesen betartanom a sebességhatárokat , de szerencsémre nem futottam bele egy rendőrbe sem.

Megpróbáltam a lehető leggyorsabban elintézni a papírok átvételét. Szerencsémre az összes folyosó kihalt és üres volt, valószínűleg a diákok órán ültek és szenvedtek. Kis kárörömöt ébresztett ez bennem, de ugye köztudott, hogy a legszebb öröm a káröröm. Nem akartam megállni a folyosón, hogy nosztalgiázzak egy kicsit. Még csak nem is volt egy teljes év, amit itt töltöttem szóval nem nőtt annyira a szívemhez az iskola. Mondjuk egész Mystic Falls valahogy idegen a számomra, még úgy is , hogy másfél éve itt élek. Egyedül az tetszik a helyben, hogy nyüzsög a vérszívó dögöktől és ez egészen megnyugtat, hogy szinte tálcán kínálkoznak fel.
Leállítottam a motort, a Mystic Grill parkolójában és öles léptekkel indultam meg a bejárat fele. Belépve rögtön megcsapott az a tipikus illat amit mindig érezetm amikor beléptem ide. Nem az a szokásos kocsma szag, ez sokkal kellemesebb és barátságosabb. A Grill a kedvenc helyeim közé tartozott az egész városban. Megcéloztam az egyik üres boxot a sarokban és levetődtem. Nem sokkal később megjelent egy felszolgáló fiú, aki a rendelésem leadása után pár perc múlva már hozta a forrócsokimat. Elővettem az egyik jegyzetfüzetemet és miután felpakoltam a lábaimat az ülőrész másik oldalára, megpróbáltam memorizálni a leírottakat. Hatalmas lendülettel vetem magam bele a tanulásba, amikor egy hangot hallok mellőlem. Behajtom a lap sarkát, ahol épp tartok és felpillantok az előttem állóra.

- Parancsolsz ?

---

tag: Alex
words: 708
notes : temp érkezik, amint letelik a 7 napos limit
sok sok szeretettel