Hogy is kerültem én ebbe a szituációba? Miért kell ezt tennem? Nem tudom, szerintem Klaus sem tudja, de megkért rá, nekem meg teljesítenem kell, nem? Próbáltam lebeszélni róla, de nagyon akaratos tud lenni. Úton a bank felé, símaszk a kezemben, mellettem Ő vezet. Azt mondta, hogy én csinálom, ő meg kint őrködik, vagy mi. Még talán 5 perc és ott vagyunk. Nem szólok semmit, még sosem csináltam ilyet, mi van, ha lelőnek? Persze tudom, túlélem, de akkor is fáj! Rápillantok a sofőrömre, majd a kezemben szorongatott símaszkra. Sosem késő elmene... Nem, Candy, meg tudod csinálni. Nem vagy nyuszi! Bár a nyuszi cuki, és én is az vagyok, de akkor sem fogok megint elfutni.
Az autó hirtelen megáll, mosolyt erőltetek az arcomra. A bank előtt két őr áll, nevetségesen néznek ki azokban az egyenruhákban. Klaus-ra pillantok. Lehajtom a napellenzőmet, belenézek a tükörbe és felveszem a maszkot. Megigazítom, betűröm a hajamat, arról túlságosan felismerhető vagyok.
-Kívánj szerencsét! - adok a szájára egy puszit, majd nem törődve a reakciójával, vagy hogy vissza akar-e húzni magához kiszállok, és befutok a bankba, hogy a kapunál lévő két őr ne vegyen észre. A széfet őrző másik két egyenruhás előtt megállok, kitöröm a nyakukat. Nem harapom meg őket, nem akarom, hogy tudják, a rablást egy vámpír végezte. Betöröm a széf ajtaját, majd a magammal hozott zsákot telepakolom pénzzel. Jó sok fér bele, hamar végzek. A zsákot szájánál fogva a hátamra emelem és lazán kisétálok a bankból. Persze aki meg akar állítani, aki fegyvert fog rám azt helyben megölöm. Szerencsére, csak őröknek volt bátorságuk erre.
Klaus autójának csomagtartójába berakom a zsákot és visszaülök az anyósülésre. A maszkot leveszem, a hajamat megigazítom, majd nevetve megszólalok:
-Vezethetek én? Vezetni akarok, mutatni akarok egy helyet. - persze még én sem tudom, hova akarok menni, de el innen. kezd sötétedni, talán egy sötét, kihalt helyen viszonozni tudná ezt a kis rablást. Vagyis... Mindegy, szerintem mindenki tudja, mire gondolok, kivéve Klaus.