Hogy elveszíti a családját, a barátait, és mindenkit aki valaha is fontos volt neki

Külső: Hát, akkor vegyük pontról pontra a dolgokat; Ovális alakú arcomon, két barna szempár csillog, mik között pisze orr, alatta pedig közepesen telt ajka kapnak helyett, szinte hibátlan bőrömön. Sminket ritkán, és keveset használok, inkább csak különleges alkalmakra mázolom ki magam. Hosszú, egyenese, sötétbarna hajkoronámat, általában kiengedve hordom, és elég ritkán fordul elő, hogy göndöríteném tincseim. Alakom hála égnek igen előnyös, és nőies, így szinte bármit magamra húzhatok. Stílusom inkább a kényelmet, és az ízlésességet tükrözi, és nem áll szándékomba beállni a többi divatmajom közé. Inkább leszek egyedi, mint egy a sok közül.

Belső: Önzetlen, és bármit megtenne szerettei biztonságáért; még az életét is feláldozná azokért akiket szeret. Kedves, őszinte magabiztos lány, aki néha vakmerő dolgokat is képes véghezvinni. Mindene a családja, a barátai, és amit a fejébe vesz mindig véghez is viszi. Megbízható, felelősségteljes lány, ám néha túl tudja aggódni a dolgokat. Hamar barátkozik, és könnyen a szívébe fogad bárkit, akit szimpatikusnak vélt. Ám, a törékeny is virágszál, erős bátor természetet takar, aki képes felvenni halandó létére, bármilyen erős, gonosz teremtménnyel a harcot egy jobb élet gyanánt. Szenvedélyesen tudd szeretni, és nála a szerelem nem holmi két hónapos kalandot jelent. Rendkívül makacs, és önfejű. Egykor így volt, de a baleset mindent megváltoztatott, a népszerű feltörekvő királynő, ki mindent megkapott, egy új oldalát tárta a világ elé.

1992 a születésem éve. Egy esős, június 22-én sírtam fel először, a Mystic Falls-i kórház szülőszobáján. Bár a biológiai szüleim igazi kilétét titok fedte, engem mindig is úgy neveltek, mint Miranda és Grayson Gilbert első szülött gyermekét, Elena Gilbertet. A gyerekkorom, olyan volt, mint egy tündérmese. Gyönyörű nagy ház, szerető család, rengeteg barát… Azok a gondtalan, gyönyörű, kacagással teli évek! Amikor a legnagyobb gondom az volt, hogyan kössem be a cipőfűzőm, és, hogy megtanuljam leírni az „a” betűt. Vámpírok, és vérfarkasok? Akkor még csak a csúnya, ijesztő mesékben léteztek.
Pár évre rá, csodával határos módon született meg az öcsém Jeremy. Rendes testvérek módjára köztünk is mindennapi volt a civakodás és a veszekedés a semmin, de tudtuk mindig számíthatunk egymásra. Ahogy a legjobb barátnőimre is, Bonnie-ra és Caroline-ra. Igazából mi hárman, úgymond voltunk az „Arany Trió” akik mindig összetartottak. Kisebb kihagyásokkal persze.
Ahogy elkezdődött a gimi, úgymond új korszak kezdődött az életembe. Már az első évben elnyertem a királynő címet, de ugye mit ér a királyság, ha nem ostromolják? Care és én örök versenytársak voltunk, de ettől függetlenül nagyszerű barátok. Bonnie pedig egészen más téma. Ő csendesen meghúzódott a színfalak mögött, és talán mondhatni ő tartott össze minket, a nyugodt, tiszta észjárásával és megfontolt döntéseivel. Aztán mint minden mese, egyszer a szép élet is véget ért…

Minden egy balesettel kezdődött, ami miatt elveszítettem a szüleim. A Wickery hídnál az autón beleszaladt a folyóba, és én voltam az egyetlen túlélő. Az orvosok szerint szinte csoda, hogy élek.
Az elkövetkező időszakban jobban kedveltem a magányt, és beletemetkeztem a gyászba. Mondjuk Jeremy reakciója rosszabb volt, a drogok és az egyéb törvénytelen dolgok terén. De Jenna, a nagynéném lassan belejött az anyaságba, mivel ő lett a gyámunk, és ő volt az egyetlen támaszunk ebben az időben. Aztán egyik nap új, rejtélyes diák jött a suliba, Stefan Salvatore.
Szinte vonzott magához a titokzatossága, és az aurájába lévő veszély miatt, de talán csak egyszerűen választ akartam kapni a kérdésemre; mitől ilyen tökéletes?

Ahogy az idő múlt, a városban egyre több volt a halottak száma, és ez mindenkiben kétséget ébresztett a biztonságunk felől. Közben én és Stefan között pedig egyre több volt a szikra, és az érzéseink mélyültek, míg végül egy pár nem lettünk. Mellette nem féltem semmitől.
Végül kiderült a titok, aminek tudtán olyan dolgokra derült fény, amikről sosem gondoltam, hogy megtörténhetnek. Beléptem egy másik világba, egy körbe ahonnan nincs menekvés. Stefan vámpír volt, de valahogy a közelsége biztonságot sugárzott felém. Végre volt valami célom az életbe, és kezdtem feldolgozni a történteket, hála neki.
Csak, hogy ezzel együtt több veszélybe keveredtem mint valaha is álmodtam róla. Megismertem Stefan bátyját, a jóképű, ám veszélyes Damont is, aki fivérével ellentétben nem vetette meg a szokásos ragadozó életmódot.
Mikor már úgy éreztem, hogy az életem sínen van, Jeremy is jó útra tért, engem is megtalált a szerelem egyik igen furcsa fajtája a dolgok megint elromlottak.
Damon a fejébe vette, hogy kihozza a sírból, régi szerelmét aki hihetetlen okokból az én hasonmásom, mi meg Stefannal a segítségére siettünk, hogy végére békére lelhessen. Csak, hogy Katherine okosabb volt mint képzeltük, és még azelőtt megszökött mielőtt a barátaira rágyújtották volna a templomot, és valahol a nagyvilágba kóborolt. Talán Damon nem mutatta ki, de én láttam, hogy mélyen érintette a dolog.
De Pierce kisasszony nem kerülte sokáig a vendégszeretetünket, és igen hamar feltűnt, mikor a helyembe csókolózott az idősebbik fivérrel Salvatore fivérrel. És még ez volt a kisebb bajom...
A legjobb barátnőm is belépett a vámpírok klubjába, a másik boszorkány, én pedig az egyetlen halandó voltam a sok természetfeletti szerettem közt. De nekem is volt valamim, amivel segíthettem; a bátorságom. Klaus, eljött értem, hogy feláldozzon, az életemet akarta, hogy ő kettőt éljen. Mindent megtettünk, de az elkerülhetetlent, nem lehet elkerülni. Jenna néni, John... Mindketten meghaltak. Az előbbi csak rosszkor volt a rossz helyen, de az utóbbi... Az apám az életét adta, hogy én élhessek, és ez azt hiszem megbocsátást nyer minden bűnére. De miért lett volna még nyugtunk? Áh, akkor rossz szappanoperát választottatok...
Aznep este, teliholdkor, Tyler véletlenül megharapta Damont, és ugye mind tudjuk mit jelent egy vámpír számára egy vérfarkas harapás; biztos halált. De akármilyen vitáik is voltak, a testvérek azok testvérek maradnak. Stefan utolsó reményként, felkereste a már hibrid Klaust, aki persze ismerte a gyógymódot. De nagy árat kért érte. A szerelmem, az emberi, de mégis különleges Stefant a saját példájára, egy ripperre, egy gyilkosra változtatta.
De egy éve visszajött hozzám. Megnyerte a hibrid bizalmát, majd elengedte, és most újra az enyém. Egyetlen sérelmem, hogy Damon eltűnt miután elutasítottam, és makacsul ellenkezdtem a ténnyel, hogy Stefan sose lesz már az aki, hiszen a vér megváltoztatta. Nem én egyszerűen nem vagyok hajlandó ezt elfogadni!